Ronaldinho a csapatában 18 évesen bemutatkozhatott a felnőttek között, négy éven keresztül focizott a Grémioban, s ezalatt megannyi felejthetetlen pillanatot szerzett a brazil szurkolóknak. Rio Grande do Sul állam bajnoka és gólkirálya lett 1999-ben, és ugyanebben az évben a Copa du Sul-t, valamint a válogatottal a Copa Américát is megnyerte. Egészen 2001-ig maradt Brazíliában. A sikeres évek után nem volt kérdéses, hogy Európába igazol, azonban pályára lépése elhúzódott. A francia Paris Saint Germain-hoz írt alá, újdonsült csapatánál lejárt szerződésű játékosként kezelték, de nevelőegyesülete pénzt szeretett volna kasszírozni eladásából. Januárban kötötte meg ötéves szerződését Franciaországban, de csak augusztusban léphetett pályára. Az átigazolása körüli huzavona megviselte őt, s a kezdeti időszakban nem csillogott, azonban beilleszkedett a PSG-be, s ezt mutatja, hogy két bajnoki szezon alatt 17 gólt ért el a bajnokságban. Jelentős trófeát nem gyűjtött be, egyedül az Intertotó Kupát sikerült megszereznie. A 2002-es világbajnokságon a kezdőcsapatban számítottak az ifjú játékosra, ahol a legemlékezetesebb mérkőzése minden bizonnyal az Anglia-Brazília negyeddöntő volt, melyen Seamannek rúgott káprázatos szabadrúgásgóljával az egész világon ismertté vált. A sorozat végén Ronaldinho és válogatottja világbajnoki címet ünnepelhetett. Klubjához visszatérve egyre gyakoribbak lettek összezördülései edzőjével, Luis Fernandezzel, s távozni akart. Ez persze kapóra jött több európai élcsapatnak is, melyek soraikban akarták tudni a friss világbajnokot. A Manchester United, és a Real Madrid "viaskodott" egymással Dinhoért, de a nevető harmadik mégis a Barcelona lett. Utólag mondhatjuk, Ronaldinho biztosan nem bánta meg a választását. Valósággal szárnyalt a brazil, már második meccsén gólt jegyzett a Sevilla ellen, emellett házi gólkirály lett. Frank Rijkaard a 2003-2004-es szezonban egyértelműen rá építette az együttest, de a 2004-2005-ös bajnokságban a jelentősen megerősödött csapatban sem lehetett kérdés állandó csapattagsága, vezető szerepe. Bár az évad közepén kissé fáradtnak tűnt, szinte minden mérkőzésen láthattunk tőle világklasszis megoldásokat. Hihetetlen technikai képzettsége nem hasonlítható más játékosokéhoz, ösztönből cselekszik a pályán. Megérdemelten alapembere a 2004-2005-ös spanyol bajnok FC Barcelonának. A középpályán a szervező, támadó feladatokat látja el, s minden védő izgulhat, ha "Dinhóval" kerül szembe, mivel lehetetlen megmondani, mit csinál a következő pillanatban. Néha még társainál is gyorsabban gondolkozik a pályán, ő az, aki talán a legjobban élvezi a focit, mindig mosolyog a gyepen, és azon kívül is. A Barcelona mellett természetesen napijaink brazil válogatottjának is nélkülözhetetlen tagja. Fontos góljai mellett cseleire, passzaira is méltán lehet büszke, mind Ronaldinho, mind az összes Barcelona szurkoló. Érthető okokból a klub vezetősége minél hosszabb időre próbálja magához kötni a játékost, akinek reklámértéke is hatalmas. Sandro Rosell alelnök távozásával sokak megijedtek, hogy a brazil "kontingensből" esetleg Ronnie távozik, de maga Rosell nyugtatott meg mindenkit, hogy a játékos Katalóniában folytatja. Ronaldinho pillanatnyilag a világ legjobb futballistái között van, hozzáállása, tudása, minden futballista számára példaértékű lehet. Reméljük, gránátvörös-kék mezben még nagyon sok éven át kápráztat el minket, és az összes labdarúgást szerető embert egyedülálló játékával.