|
Javier Pedro SAVIOLA
2006.10.21. 22:28
Indulása elképesztő volt: a fővárosi srác a River Plate-ben kezdett el futballozni, s 1998-ban, 16 évesen már a nagyok között játszhatott bajnokit! Nem csak termete miatt hasonlították már akkor is Maradonához a kiálló fogai miatt hamar a Nyulacska - Conejo becenevet kiérdemelt támadót: az Európába távozó Marcelo Salas és Julio Rossi örökét átvéve klubja első számú gólfelelőse lesz! A hetvenes évek végének generációja egy fantasztikus gárdát alkotott akkoriban a Rivernél - a teljesség igénye nélkül olyan játékosokkal élvezhette a futballt, mint Solari, Angel, Gallardo, Aimar, Bonano, Placente, Berizzo, Burgos, Berti, Sorín, Yepes, Ortega, Cardetti; s az őt három év múlva követő kortársai: Maxi Lopez és D'Alessandro.
U-21-es világbajnokságon egy csapásra bekerült az európai labdarúgás köztudatába is, amikor hat mérkőzésen szolid tizenegy gólt szerezve vezette diadalra legénységét! Az egyiptomiaknak és a franciáknak egyaránt mesterhármast vágott, s természetesen gólkirálya és legjobb játékosa lett a világversenynek.
Könnyű volt kortársai fölé emelkednie, mondhatnánk, hiszen hozzájuk képest ő már a fellegeket ostromolta: elképesztő módon 1999-ben argentin gólkirály lett 19 találatával, s őt nevezték meg Argentína (a szavazók több mint 80%-as rá voksolt!) és Dél-Amerika legjobbjának is az esztendő végén!
2000-ben Paraguay ellen a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott, s a Riverrel kétszeres bajnoknak mondhatta magát (egy apertúrát és egy clausurát sikerült megnyerniük)!
De mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy hamarosan Európába költözik át: a 2001-es diadalmenet után példaképét, Maradonát követve az FC Barcelonába igazolt. 25 millió eurót fizettek érte, ő pedig évi 3.5 millió eurós fizetést kapott. Az anyagi csőd felé száguldó River két nyár alatt kiárusította legnagyobb sztárjait, s ezt még mára sem heverték ki teljesen...
Saviola első évére nem lehet panasz: bemutatkozó meccsén fölényesen győzték le a Fenert a BL-ben; a sorozatot 4, a bajnokságot 17 találattal fejezte be. Azonban kissé szokatlan volt számára az otthoninál jóval kötöttebb szerepkör, amit Luis van Gaal szabott rá, s mi tagadás, Patrick Kluivert mögött csak második számú csatárnak számított, s támadó középpályásként sem találta meg a helyét.
A 2003-2004-es szezonja fura módon felemásra sikerült, mert a Barcelonában soha sem rossz 14 találattal zárni egy évet, de nem is igazán a mennyiséggel, mint inkább az elosztással volt probléma.
A nagyok ellen rendre kudarcot vallott, gyakran tízpercekre eltűnt a mezőnyben - a Celtic elleni fölösleges kiállításával pedig nehéz helyzetbe hozta csapatát az UEFA-Kupában.
A gauchókkal viszont végre sikereket ért el: veretlenül, kapott gól nélkül nyerték meg az olimpiát s a Copa Americán ezüstérmet szereztek - hősünk Equador ellen utóbbin mesterhármast ért el! Ráadásul megtörtént a régóta esedékes edzőváltás is, s Bielsa helyett egykori ifibeli mestere, Nestor José Pekerman lett az új szövetségi kapitány.
Teljesen elveszítette viszont éktársával, Kluiverttel együtt Rijkaard és a vezetőség bizalmát, akik nyáron leigazolták eléjük Eto'ot és Henke Larssont is - jellemző módon az egykoron majd 50 millió euróba kerülő csatárduót ingyen engedték el...
Ősszel az egycsatáros rendszerben a kispadon ült Kluivert mögött, de tavasszal nagyon jól megértette magát Ronaldinhóval és Luis Garciával, s kiszorította holland vetélytársát.
Saviola még viszonylag jobban járt az ingyen elengedett Patricknál, hiszen honfitársához, a szintén zseniális de hasonló gondokkal küszködő Riquelméhez hasonlóan őt is kölcsönadták - kettejük fizetése így is a Barca kasszáját terheli évi több mint öt millió euróval!
| |